Kecskéd község története

Kecskéd község Komárom-Esztergom megyében, a megye déli részén található, keleti és délkeleti irányban a Gerecse és a Vértes hegységek láthatók.
A település rörténete a korai és az újabb bronzkor időszakába nyúlik vissza. Egy 1938-as kiadvány szerint az ásatások során Kecskéden feltárt sírok kerámia anyaga az északpannon-veszprémi kultúra keretébe tartozik. A római korban is lakott hely volt. A középkorban pusztaként szerepelt az írásos emlékekben. 1379-ben Zsigmond király birtoka, majd a törökvész idején a környezőtelepülésekhez hasonlóan Kecskéd is a pusztítás áldozata lett. Földje alacsony termőértékű volt ezért elsősorban a királyi pásztorok lakóhelyeként került a köztudatba. Nevét illetően többféle megközelítés látott napvilágot: egyes kutatók szerint a kecske főnévnek a d-képzős származéka, mások szerint a királyi pásztorok tartotta kecske volt a névadó állat. Újabb kutatások szerint a törökdúlást követően 200 évig alig lakott hely volt, ezért a pusztát gróf Eszterházy József würtenbergi németekkel telepítette be, akik mivel szegények voltak eleinte többnyire csak kecskét tarthattak. 1744-től a würtenbergi svábok betelepítésétől számítva a község történelme töretlen volt. Az új falu mintaközség módjára épült: utcái szélesek, egyenesek, az utcákon két sorban gyümölcsfákat ültettek. Kecskéd életére a közeli Oroszlányban beindult szénbányák pezsdítő hatással voltak. A svábembert jellemző rendszeretet , munkaszeretet, precizitás jelentős rétegeket vonzott az iparba. Jóhírű iparos dinasztiák alakultak ki. Kecskéd újkori történelmére -hasonlóan más nemzetiségek lakta településekhez- jellemző volt az ősök hagyományainak, népszokásoknak,népviseleteknek és a nyelvnek az ápolása. A II. világháború utáni években Kecskédről több család került kitelepítésre, kiknek a helyébe Csehszlovákia magyar lakta területeiről telepítettek be magyar családokat. Az itt élő svábok és a betelepített magyarok nagy egyetértésben, rokoni, baráti kapcsolatban állva egymással, éltető hatással voltak a község fejlődésére. Az itt élők jelentős hányada az iparban talált megélhetést, kisebb százalékuk az egyesült Oroszlány Vidéke Termelőszövetkezetben. A kisipar fellendülése az 1960-as évekre tehető. A rendszerváltás nyomán a vállalkozások száma és gazdasági ereje megnőtt. A település infrastruktúrájának a kiépülése az 1980-as évek közepén indult meg jelentősebb mértékben, majd az 1990-es években erőteljesen folytatódott.